Ez is megvan, mégsincs este

Tegnap kötésileg őszintén kiadtam magam, mondhatni pucérra vetkőztem. Goblenileg kicsit jobb a helyzetem, kifeszítetett és megkezdett goblenem CSAK kettő van. Az egyik 50x70 a másik méretileg a hatoda. Tényleg nem vészes. Alapanyagom azért van bőven, begyűjtöttem néhány kultusz-kincset.

A szélmalom is ilyen kultusz-kincs, a napraforgó, a pipacs, a világítótorony és a vitorláshajó mellett. És a keretezőm köszöni szépen jól van, talán péntekre összedob valamit.

Így dolgozik az én keretezőm

Elhoztam a kész gobleneket, íme így dolgozik az én keretezőm.

Iszony jó fej. Van, hogy csak leteszem elé a képet, szabadkezet kap, és csodaszépet alkot. Ő az én önjáró, plágium ezt a szót loptam, keretezőm. És olcsó, ami most nem utolsó szempont. Történt, hogy egy 15x15 goblent, paszival közép kategóriás kerettel kemény 200 ft-ért megcsinált. Szégyelltem magam, báró "csekonics" adtam neki 100% baksist.


Ez az aktuális kötésen. Kislány kardi lesz, derékig érő rövid újjú. "nóném"pamut fonal, szenvedek vele, mert nem szeretek pamutot kötni. Szép-szép, valahogy mégis olyan nehézkes, pedig jól megmutatja a mintát. Azért nyár végéig szeretném befejezni, mert évek óta poncsóra vágyom.

Őszinteségi rohamom van

Mindenféle kérdések keringnek a levegőben, néhányat elkaptam és válaszolok rájuk.

A kötés megtanulásával kb. 8-10 éves korom óta folyamatosan próbálkozom. Kezdte az anyukám és a szomszéd néni, nem sok sikerrel. Kötős pályafutásom végét is jelenthette volna az a bizonyos sorsfordító mondat, hogy engem nem lehet megtanítani kötni, mert még a kötőtűket sem tudom fogni. Ezt Irénkétől, az akkor aktuális nagylány barátnőtől kaptam. Minden munkámnál eszembe jut, de elmondani már nem tudom neki, hogy nézd, valahogy azért mégiscsak sikerült,mert nagyon fiatalon meghalt.

Horgolni a mai napig nem tudok, de időnként tanulásra adom a fejem, de még a horgolótűt sem tudom rendesen fogni. Legalábbis a könyvben a néni másként csinálja.

Amíg csak egyenes tűket használtam, ők egy lekváros szilkében laktak. Ahogy a körtűk száma nőtt, szépen átvándoroltak egy papírdobozba, majd a szekrénybe költöztek. Csavartam a szekrény belső oldalába egy kampós akasztót és erre akasztom őket. Az ipari mennyiségű fonalam a padláson várja szebb napjait. Itt nálunk 6 nagyméretű szemetezsák torkig tömve, anyukámnál csak 4. De van pontos lista, hogy melyik zsákban mi is van. Mindig jön egy új szerelem, amit feltétlen meg kell venni. Szerintem bőven van hörcsög-génem. Ha lenne maratoni kötés az olimpián nyugodtan indulhatnék, alapanyag van bőven. Kitartás már kevésbé.

A megkezdett munkáim száma talán 1 és 10 között, valahol félúton. Sok olyan van, hogy egy pulcsi háta, rendszerint sima, vagy valami nagyon egyszerű. Ezek mellett olvastam és csináltam végig a vizsgaidőszakot. Én kötöttem már vonaton, buszon autóban. Kimaradt a repülő, még kötés nélkül sem repültem, és a bicikli, kell a kezem másra. Nálunk azt hiszik, hogy a kézimunka valami idegen nyelv, csak nagyon kevesen beszélik. Elég nagy feltűnést keltettem az Sztk-ban. Nekem kötőtű lógott ki a táskámból, másnak látlelet. Amikor terhes voltam imádtam a dokinál üldögélni, mert volt időm kötögetni. Igaz, a többi kismama értetlenkedett, nem láttak még fehér embert. Ezek elég hosszú üldögélések voltak, általában egy gyerekpulcsi eleje és háta. Úgy elképzeltem, ha a sötétben elém áll valaki, felszólítom Állj, kötőtű van nálam és nem félek használni. Szerintem mind a ketten ott halunk meg, ő a röhögéstől .... és én is.

A megkezdett munkáim kosarakban, szakajtóban pihennek. Az aktuális alaphelyzetben a fotelben, gyerekmentes időben, egyébként kis garabolyban. Ezt könnyű felkapni és irány a játszótér.

Nincs nap Tilda nélkül!

Elkészült a saját különbejáratú nyulam, nyúlbéláné. Rég elkezdtem, ez volt az első varrásom, meztelen, vak és féllábú volt. A napokban sikerült vennem piros és kék aprókockás anyagot, bele kellett vágnom...ebből lett a nadrágja és a kalapja.

Egy kosár Tilda

Azt vettem észre, hogy egy komplex mackógyárat működtetek. Ők a legújabb mackóim, türelmesen várják a kisgazdikat.A kötögető blogbarátnőimtől, ha hívhatlak így titeket, elnézést kérek. Kötögetek is, de nem valami leges, még nincs mit mutatnom.

A nő, aki visszamosolyog a tükörből...

Úgy érzem, kezdek ebbe a virtuális világba beilleszkedni, engem is játékba hívtak. Valaki rám is kíváncsi.

Akkor hajrá:

Klasszikus két gyerekes család vagyunk, egy kislány és egy kisfiú szülei. Mindennapjainkat a gyermekeink nevelése, és szüleink támogatása teszi ki. Azt hiszem rengeteget köszönhetünk mindketten a szüleinknek, amit a mindennapi törődéssel, gondoskodással és szeretettel igyekszünk viszonozni. Remélem még sokáig velünk maradnak.

Hirtelen ember vagyok, de nem vagyok harag tartó, nincs időm és felesleges energiám a gyűlölködésre. Pedig nagyon jó lenne megleckéztetni azokat, akik megérdemlik. Általában hirtelen döntök, az esetek többségében jól. Viszont a családomat érintő kérdésekben igyekszem higgadt és megfontolt maradni.

Házimunka terén csak a vasalással van gondom. Elég sok, merthogy utálok vasalni. Ez egy ördögi kör: azért utálok vasalni, mert nem tudok szépen vasalni, és azért nem tudok szépen vasalni, mert egyszerűen utálok vasalni. Sokáig a vasalókat hibáztattam, de annyi vasaló megfordult a kezeim alatt, hogy rá kellett jönnöm, hogy bennem van a hiba.

Szégyen, de nagyon régen volt szépirodalom a kezemben. Amikor főiskolára jártam, annyi, de annyi szakirodalmat olvastam, hogy egyszerűen betű mérgezésem lett. Most már vágyom a betűkre, de a lányom tett arról, hogy a kortárs mese irodalomban otthonosabban mozogjak, mint a kortárs szépirodalomban.

Imádom a mozit, a filmeket. Igaz, moziban elég rég voltunk, marad a tv és a dvd. A tv-ben alig van jó film, ha igen akkor embertelen időpontban. Sosem azért néztem meg egy filmet, mert x vagy y játszott benne, ezért olyan nagyon nincs is kedvenc színészem. Viszont van sok kedvenc alakításom, vagy nagyon jól eltalált szinkron hangom. Nem nézek napi sorozatokat, szappan operákat, délutáni ütésváltást sem. Azért van heti 1-2 sorozat amihez ragaszkodom. Tipikus női sorozatok Született feleséget, Szex és New York. Egyébként dokumentum csatornákat és sport közvetítéseket nézünk.

Utálom a bulvárt, szinte dühít, hogyan lehet rajongni ezekért a mai mondvacsinált sztárocskákért. Idegesít az emberi ostobaság. Valahol azt olvastam, egy országnak olyan sztárjai vannak, amilyeneket megérdemel. De kérdem én, mit vétettünk...

A megmaradt szabadidőmben sok mindennel foglalkozom, elég sok mindent kiprobáltam már. Szalvéta, üvegmatrica, virágkötés, gipszöntés és festés, rongyzőnyeg-szövés, varrás, keresztszem, goblen, kötés. Ahogy nő a kislány egyre több mindent együtt csinálunk, nagyon élvezzük mind a ketten. Amik még kimaradtak a kosárfonás és az agyagozás. Amint lehetőségem lesz, bepótolom. És persze horgolni sem tudok, tanulgatom, de még nem sok eredménnyel.

Ezt a játékot Gabellától "kaptam". (Blogilag van még mit tanulnom, nem tudok a blogjára rámutatni. Valaki segíthetne) Nem tudom kinek is adhatnám tovább, mert már olyan sokan játszottatok.. Örömmel olvasom mindenki bemutatkozó sorait.

A négy évszak

Szóval a négy évszak, de most nem Vivalditól, hanem tőlem. A kezdés óta elég sok négy évszak eltelt... Valami mindig közbejött. (szerintem sokunknál így van, hogy valami aktualitás, vagy mindent elsörprő nagy szerelem miatt hanyagolunk) Én is elég sokat hanyagoltam. A felújítás miatt napokig dobozoltam, mint Tóthék, akkor akadtam rá. Meg még rengeteg kincsre, elfeledtem, hogy mennyi mindent halmoztam fel. A kincseim jónéhány dobozt megtöltöttek. Ebből a négyesből csak az őszből hiányzott, kb. a fele, a többi teljesen kész volt. De mostmár befejeztem és holnap viszem őket keretezni... Márcsak azt kell kiagyalnom, hogy milyen paszi és milyen keret legyen. Úgy képzelem, hogy egyforma lesz, tehát meg kell találnom a tökéletes párt, ami mind a négy képhez illik.

Először egyben mind a négy, majd külön-külön.

TÉL


ŐSZ

NYÁR

TAVASZ

A Kovács Peti projekt

Még májusban hivatalosak voltunk a négyévesem és én egy szülinapi buliba. Ez volt az első ovis bulink. Aranyos, szolid kis buli volt, nem az a harsány, hívjuk meg az egész óvodát, mert annak idején anyukának ez kimaradt jellegű sereg szemle. Ha buli akkor ajándék is dukál. A szűkebb ismeretségi körömben nincs négy év körüli kisfiú, így lövésem sem volt, milyen ajándék jöhet szóba. Ha még nem említettem volna, most is csak sk ajándékban gondolkodtam, ami kevés ráfordítással hamar kész. Így esett a választásom egy újabb Tildára. Ebből a maciból már készült egy prototípus, így pontosan tudtam mire számíthatok. Pikk-pakk összedobtam, összedobtuk - a lánykám segített kitömni. A történethez azért az is hozzátartozik, hogy anyukáról tudtam szereti az egyedi és kézműves dolgokat. Rendszeresen vásárol abban az üzletben ahol én a tildás kiegészítőimet beszerzem. Az eladó készít a Tildákhoz hasonló kitömött figurákat, és árulja az üzletében. Tehát ha anyuka örül akkor a gyerek is örül. És igen Kovács Peti bontogatott és boldogan ölelgette új maciját. És anyuka alig várta, hogy megkaparintsa, hacsak néhány pillanatra is.